Ismerem a Szenvedést, életem során több ízben találkoztunk; voltak köztük futó látogatásai, és volt olyan, amikor egy időre hozzám költözött. Sokszor voltak boldog, örömteli pillanataim is. Ha mérlegre tenném ezeket mind, tudom merre billenne. De nem teszem mérlegre. Nem adok magamnak egy programot ezzel. Ismerem a múltat, és most úgy döntöttem, hogy arra használom ezt a tapasztalatot, hogy szenvedélyesen éljem meg a jelent, és ezzel megváltoztassam a jövőt!
A szenvedés passzivitás. Ilyenkor elhiszem, hogy nem tudok változtatni a körülményeken, amitől szenvedek. Ha ez a meggyőződésemmé válik, akkor olyan embereket és olyan eseményeket vonzok be, amelyek ezt a hitemet erősítik.
A szenvedély aktivitás. Bízom magamban és elhiszem, hogy mindazt, amit elterveztem, amire vágyok, képes vagyok teljes erőbedobással és teljes energia-ráfordítással végrehajtani. Hogy ekkor milyen emberek vesznek körül? Alapvetően mindegy, mert a saját szenvedélyem hajt! Ha egy szenvedélyes embert meglát valaki, aki épp szenved, megdöbben, és olyan gondolatai támadnak, hogy „ebbe meg mi ütött? mitől ilyen optimista? vajon mi hajtja? talán bolond?” viszont miközben spekulál és címkéz, még a saját szenvedését is elfelejti egy időre, mi több, a szenvedélyes még mosolyra is fakasztja őt. Azonban, ha két vagy több szenvedélyes ember találkozik, és megtalálják a közös pontot, abból csodák születhetnek!
Azt tapasztalom, hogy akinek elegendő szenvedés volt a múltjában, abban ott a szenvedély is!
Nem kell elhinned, próbáld ki!
(folyt.köv.)
