Amikor már kiláttam a gödörből, amikor életemben először, igazán hajlandó voltam meglátni magam, akkor láttam meg másokat.
A kicsinységem és a hibáim felismerése és azok beismerése vezetett oda, hogy megértsem: hibázni mindig fogok, ha cselekszem – sőt, néha akkor is, ha nem.
Viszont a továbblépést az jelentette, amikor nem azon sopánkodtam, hogy én szegény szerencsétlen, képtelen vagyok tanulni a hibáimból, micsoda lúzer vagyok, és persze, mert a neveltetésem, a szüleim, a tanítóim, stb. mindenki hibás, hogy idáig jutottam. Nem. A továbblépést az jelentette, amikor megláttam, hogy mennyire szeretem sajnálni és sajnáltatni magam (csak így zárójelben: ezt is pont így tanultam otthon…) és megértettem, hogy akkor lépek ki ebből, ha felállok, és elindulok. Felkelek akkor is, ha szétfolyt a sminkem és a taknyomtól csillog a képem. Felkelek, és megyek, és teszem a dolgom. Korábban azt mondtam, inkább sírok, belemegyek a fájdalomba, és nem kelek fel, és nem teszem a dolgom, mert ezeket a teendőket csak kreálom, ez csak egy indok, hogy ne menjek bele. Igen, ilyen is volt, amikor ezek a bizonyos teendők pótcselekvések voltak. Ennek vége. Elegem lett abból, hogy az önmagamnak kreált okok miatt ne tegyem meg azt, amit valójában akarok.
Csak egy mondat van, amit jó lenne, ha beengednél magadba, és az agyad tiltakozása ellenére is meghallanád a szíveddel: TE vagy a felelős az életed minden pillanatáért!
Tudom, ez elsőre durva. Ha eljut hozzád a mondat, akkor lehet, hogy szarul fogod érezni magad és az is lehet, hogy sírni fogsz. Nem baj. Sírj, és utána kelj fel, vedd a válladra a felelősséged, mint egy hátizsákot és indulj el az Utadon.
Mi van, ha ezt nem teszed meg? Részemről semmi, Te azonban továbbra sem leszel jól – és valljuk be, azért ennek én sem örülnék.
Tehát szidhatod tovább a szüleid és tanáraid, mondhatod hogy hibáztak, és évekig járhatsz tovább terápiára; míg Te nem hozod meg azt a döntést, hogy elég volt, és befejezed a múltad és önmagad siratását, addig csak szívatod magad.
Szidhatod a körülményeid, a szomszédod, a politikát, a rendszert életed végéig, vagy dönthetsz úgy, hogy Te ezek ellenére is jól fogod érezni magad – és ezt a döntést olyan napi tettek is követik, amitől tényleg jól érzed magad. És ha valamiért mégsem, akkor annak megkeresheted a valódi okát, de közben nem sopánkodsz, hanem haladsz tovább: és ez a lényeg!
Én a korábbi években sokféle terápiás módszert és csoportot ismertem meg, melyekbe tényleg belevágtam és csináltam. És azt hittem, hogy egyszer majd vége lesz, „készen leszek”, és tiszta lappal, megújultan kilépek a világba, és tehetem a dolgom, mert már a múlt egyetlen apró darabja sem húz vissza, és nem akadályoz. És akkor megismertem a nadi-s utazást. Elkezdtem előző életekbe utazni, hogy feloldjam azokat a dolgokat, melyek ma is akadályoznak. És jó pár utazás után oda jutottam, hogy azt látom: igen kicsi az esélye, hogy belátható időn belül tényleg „készen legyek”. Tehát az csupán egy indok volt, hogy arra várjak, hogy „készen legyek”. Már értem is, hogy ezt miért akartam. Mivel amíg csak „félkész” vagyok, addig hibázom. Hogyan segíthetnék másoknak, amíg nem vagyok tökéletes? És akkor eszembe jutott egy hülye hasonlat: a sánta ember gyereke is megtanul járni! Lehet, hogy én a tökéletességre vágyó emberek jó tanítója leszek arra, hogy elfogadják saját tökéletlenségüket!
És kedves tanítványaim, ehhez ma megkapjátok első leckéteket:
Ha a gyereked hibázik, és kijavítod, akkor ezt ne úgy tedd, hogy közben kineveted!
Egyetlen ember van, akin bármikor és következmények nélkül nevethetsz: saját magad!
Ez egy egyszerű tanács, és nagyon nehéz betartani. Nehéz, hiszen Te is tökéletességre törekszel már gyerekkorod óta, ezáltal folyton bizonyítani akarsz. És mivel ott van benned ez a folyamatos bizonyítási vágy (kényszer?) ez még a gyereked előtt is előtör belőled. Ő hibázik, Te jó szülő vagy és kijavítod. Ez oké, csak nem tudod kontrollálni az arcod, a mimikád, és a fölényes győzelem mámora kiül az arcodra. A gyereked megkapta tőled most az első pofont még akkor is, ha soha sem emelnél rá kezet.
Mondhatod, hogy neked nincs még gyereked, és gondolhatod, hogy ezzel a dolog lezárva, azonban nincs így - ez a személy lehet a párod, egy barátod, és akár egy idegen.
(folyt. köv.)
