A "tartozni valahova" című írás folytatása.
A felgyorsult világunkban, amikor egy megszokott eszköz vagy berendezés elromlik, akkor azonnal szerelőt hívunk, vagy megyünk a boltba és veszünk egy másikat (szebbet, újabbat, drágábbat). Ha egy kapcsolattal történik ez, akkor is gyakran ezt a módszert vetjük be: és ha a „szerelő” (házassági tanácsadó, pszichológus, stb.) nem mond azonnali, instant megoldást, akkor a társunkat is újra cseréljük, és abban bízunk, hogy ő majd szebb és jobb lesz. Vannak, akik egyik napról a másikra változtatnak szinte bármit: legyen szó vallásról, bármilyen csoporthoz való tartozásról, vagy akár nemzeti hovatartozásról.
Egy dolog van mindannyiunk életében, amit nem tudunk azonnal megszerelni, vagy újra cserélni, és ez saját magunk vagyunk. Sem a testünk, sem a lelkünk, sem a gondolataink, vagy a beidegződéseink nem javíthatóak azonnal, és le sem cserélhetőek újabbra, szebbre, jobbra. Azt gondolom a fentiek alapján, hogy ez a dolog kulcsa! Hogyan akarunk bármin változtatni, ha a legfőbb állandón nem tudunk változtatni? Hogyan akarunk tartozni valakihez, vagy valamilyen csoportba, és hogyan remélünk új hitet és új hitvallást, ha oda csak önmagunkat vihetjük, mégpedig azt az önmagunkat, aki tele van saját múltjával, saját hiedelmeivel és saját félelmeivel? Ennél még fontosabb kérdésnek azt látom, hogy miért akarunk változtatni valamin, amit igazából nem is ismerünk? Te tényleg ismered önmagad, és biztos vagy abban, hogy tényleg az vagy Te, akit önmagadként ismersz? Gyakran szebbnek, jobbnak, okosabbnak, értelmesebbnek, erősebbnek tüntetjük fel magunkat, csak a hirtelen vagy a váratlan helyzetekben azonnal lehullik a maszk, szétesik a kivetített kép.
Vajon meddig folytatjuk ezt a játékot?
Mikor jön el az a pillanat, amikor meglátjuk, hogy a legnagyobb félelmünk pont az, hogy
szembenézzünk mindazzal, akik valójában mi magunk vagyunk? Sok idő és sok munka kell ahhoz, hogy megismerjünk önmagunkat, vagy legalábbis elinduljunk ezen az úton. Pedig érdemes és szükséges, és sürgető is akkor, ha azt érzed, hogy tartozni akarsz valahová. Ugyanis először találkozni kell önmagaddal, hogy tartozhass önmagadhoz. Mert úgy látom, hogy amit keresel, az az önmagaddal való összetartozás érzése. Ha megérzed önmagadban a részeid összetartozását, ez az egység.
Ha önmagaddal megéled az egységet, akkor leszel képes másokkal is egységben lenni.
És merre indulj? Szerintem erre ... és így be is zárult ez a kör.
Szép és kalandos utazást kívánok!
