Az egész úgy indult, hogy a Tudatos Étkezés kifejezést félreértettétek. A többség úgy hiszi, ha valami előtt a tudatos szó áll, akkor az fejből jön, egyúttal irtó „tudományos, ha meg az étkezéssel párosul, akkor az biztosan egészséges.
Mi pedig elfáradtunk a túlmagyarázásba. És akkor megértettük, hogy hol tévedtünk: mi az utat mutattuk, és keveset beszéltünk arról, hogy hová vezet. Valószínűleg azért, mert még mi sem tudjuk pontosan. Vannak támpontok, vannak állomások, ahová már eljutottunk, és miközben haladunk tovább, tartjuk a lámpást, és várjuk a bátor jelentkezőket, akik követnek ezen az úton.
Izgatottan kerestük az állomás nevét, ahová elérkeztünk.
Legyen benne a boldogság, amit érzünk és az étkezés, hiszen mégiscsak az van a gyakorlás fókuszában. Netán örömmelenni? Így, hogy felhasználjuk szép nyelvünk adta lehetőségeket, eljátszadozva a lenni és enni szó egybetűs különbségén, kihasználva annak ígéretét, hogy az EVÉSBŐL egy kis figyelemmel hogyan lesz LÉT, sőt örömlét.
Ez a névkeresés volt a fókuszban, amikor betértem egy kávéra. Így született meg a Jelenlét Íze. Nem blogcím lett, hanem egy tapasztalás elnevezése. Megtaláljátok új, közös blogunkon, ahol bevezetünk benneteket abba, hogyan lehet boldogan (l)enni.
(igen, a kiemelt szavakra kattintva átjutsz az íráshoz és a másik blogra)
