Szoktál sudokuzni? Akkor egy egyszerű példával megmutatom neked, hogy mi mindent taníthat neked saját magadról a sudoku.
Hogyan fejted a rejtvényeket?
Szépen sorban, az első oldal, első rejtvényétől haladva folyamatosan?
Akkor esélyes, hogy az életben is szeretsz tervezni, szereted a rendet, a rendszereket, az előre látható és kiszámítható dolgokat.
Vagy inkább hátulról kezded? Szívesen oldod meg a nehéz feladatokat, a kezdő szint már nem is érdekel? Akkor az életben is keresed a kihívásokat, szereted magadnak magasra tenni a lécet, szeretsz bizonyítani. Gyakran hangoztatod, hogy nem érsz rá apróságokkal, egyszerű dolgokkal foglalkozni.
Lehet, hogy nincsen sorrend abban, hogy melyik rejtvényt veszed előre. Vagy előfordul, hogy ha „túl könnyűnek” ítélsz meg egy feladatot, akkor inkább azt otthagyod befejezetlenül, és továbblépsz egy nehezebbre? Szerintem az életben is a változatosságot keresed, és az életben is vannak dolgok, amikbe belefogsz, de nem fejezed be, ha feltűnik valami érdekesebb vagy izgalmasabb dolog.
A családon belül szoktatok versenyezni abban, hogy kinek meg jobban egy nehezebb feladat, vagy ki tud gyorsabban megoldani egy rejtvényt? Akkor az életben is szükséged lenne kihívásokra, verseny-helyzetekre, szeretnéd megmutatni a tudásod és tehetséged, szükséged lenne elismerésre, fontos neked hogy tudd: jó vagy valamiben.
Ha nem megy egy feladvány, akkor mit teszel? Dühösen abbahagyod és csapkodsz? Nem tűnt még fel, hogy az életben felmerülő komolyabb akadályok esetén ugyanezt teszed? Ilyenkor kitől várod a megoldást?
Volt olyan, hogy egy szám beírásakor bizonytalan voltál, és inkább megnézted a megoldások között azt a számot? Az életben is szükséged van visszajelzésre, és fontos számodra, hogy ne hibázz?
Előfordult már, hogy amikor nem ment valami, akkor hátralapoztál a megoldásokhoz, és megnéztél egy számot vagy betűt? Az életben is szoktál apróbb csalásokhoz folyamodni?
Amikor sikerül egy rejtvény, akkor hirtelen olyan lelkesedés tölt el, hogy folytatod a következőt? Majd még egyet? Aztán még egyet? Az élet más területein is nehéz dolgoknak határt szabni? Javaslom, olvass kicsit a függőségekről.
Tollal vagy ceruzával dolgozol? A végérvényes és visszavonhatatlan, vagy a változtatható dolgokat kedveled?
Volt már olyan, hogy elrontottad az egészet? Mit tettél ekkor? Letetted a füzetet, és többet elő sem vetted? Vagy később elővetted, és egy másik feladvánnyal folytattad? Esetleg kiradíroztad a hibásat, és kezdted teljesen előlről?
És hogy állsz az életben ahhoz, ha hibázol? Egy hibát visszavonhatatlannak tartasz, vagy képes vagy a hibádból tanulni és tiszta lappal újrakezdeni?
Most, hogy mindezt tudod, hogyan tovább?
Tudd: amit itt fent vázoltam, azok lehetőségek. Semmi nem baj. Ha magadra ismersz egyik vagy másik leírás olvastán, annak csak örülni lehet. Ha neked nem tetszik az, ahogyan a dolgokat teszed, akkor itt van egy egyszerű módja annak, hogyan változtass rajta, ha azt szeretnéd. Változtass azon, ahogy eddig sudokuztál. Döntsd el, hogy mostantól másképp csinálod. És ha már eleget gyakoroltál, akkor tedd le a sudokut és nézd meg, hogy miben változtál, és ezt hogyan tudod kamatoztatni a való életben.
